“Kérlek, szopjatok le ketten!” - a hangod fáradt, de tele van vággyal. Már órák óta játszunk hármasban. Eddig szinte végig nálam volt az irányítás. Akár meg is adhatnám neked, amit kérsz - csakhogy így túl egyszerű lenne.
“Rendben” - nézek rád. - “De kikötlek hozzá.”
“Neeee!” - nyögsz fel.
A tiltakozásod csak még jobban húz. Most már AKAROM, hogy így legyen: “De igen!”
Összenézünk. Ezeket a pillanatokat különösen szeretem. Amikor a válasz még nem hangzik el, az idő egy pillanatra “felfüggesztődik”, a levegő vibrál. A tekinteted, a kihagyott levegővétel, majd a hangod, ami mintha hosszú utat tenne meg: “Jól van.”
“Oda, az ajtóhoz.”
Lassan felállsz az ágyról. Jade odahozza a bilincset. Engedelmesen tartod a kezeidet, amíg rád tesszük, majd az az ajtó fölötti vascsőhöz rögzítjük. Hátrébb lépünk és egymásra mosolygunk Jade-val: gyönyörű a látvány. Teljesen meztelen vagy, vállaidon, karjaidon megfeszülnek az izmok, a farkad már most szinte szétrobban a vágytól. Eszünkben sincs azonnal eléd térdelni; élvezzük, hogy a nézésünkkel egy kicsit tovább kínozhatunk.
Aztán a vágy, hogy érezzük az ízedet, felülkerekedik. Kényeztetünk. Hol egymást váltva, hol egyszerre. Hol finoman, hol vadul. Látom a farkadat a szájában, kezeim a combodat markolják, szoplak, ő pedig egészen közelről figyel, tövig benne vagy, a körmeim csíkot hagynak a hátadon - játszunk veled, késleltetjük a végét...
“Kérlek...” - alig hallom a szavaidat a fojtott nyögések között. Felnézek. “Vegyél a szádba!” Tudom, hogy a rengeteg inger közben szükséged van a jól ismert érzésre is. Már én is csak arra vágyom, hogy megadhassam neked. Finoman, de határozottan folytatom. Érzem, ahogy egyszerre lazulsz bele az élménybe és izgat fel még jobban. A levegővételedből tudom, mennyire közel vagy. A farkadat Jade szájába adom, te pedig szinte azonnal robbansz. A lendülete mindannyiunkat magával ragad. Ahogy lassan kinyitod a szemed, még épp látod, hogy megcsókoljuk egymást.
