"Nem élvezhetsz el, amíg nem engedem!" - hallom a hangodat. A hasamon fekszem, végig bennem vagy, teljesen kitöltesz és minden mozdulatod finom hullámokat indít el a testemben. Pontosan tudom, hogy ha így folytatod, két percen belül elélvezek ... sokadszor is. 

"Micsoda?" - kérdezek vissza csukott szemmel, még mindig elmerülve az érzésekben. "Jól hallottad. Nem élvezhetsz még." - az ellentmondást nem tűrő hang még jobban felizgat, mindjárt ott vagyok... "NEM!" - hallom megint. A tudat, hogy ezt komolyan gondolod, egy pillanatra szinte megijeszt. "Értetted? Akkor halljam!" - kérdezel vissza. - "Halljam, hogy az orgazmusod csak az enyém!"

Még mindig nem hiszem el teljesen, felnevetek - "Na persze..." A mozgásod felgyorsul, a kéj fokozódik ... mindjárt, mindjárt ... Megállsz. "Neeee!" - nyögök fel. "De igen. Nem élvezhetsz." ... Lassan újra megmozdulsz, minden egyes lökés finoman visz megint egyre feljebb. "Ismételd el, amit mondtam!

"Jó, jó, rendben van, nem élvezhetek!"

"Ügyes lány vagy. Gyűjtsd össze! Azt AKAROM, hogy összegyűjtsd az energiáját."

Rajz: Apollonia Saintclair

Nekem, aki türelmetlen vagyok, aki imádok és egy pillanat alatt tudok élvezni... ez a legnagyobb kín. Az én privát mottóm, hogy "aki tud, az élvezzen". De tudom, hogy ez a játék a te kattanásod. Kíváncsi vagyok, bár nem hiszek benne; de mivel az elmúlt fél órában már elég jól laktam, akár adhatok ennek is egy esélyt.

"Egyet, nem többet" - súgom csak magamnak megnyugtatásul, mielőtt a testemet megfeszítené a közelgő orgazmus. "Állítsd meg!" - a figyelmeztetésed az utolsó pillanatban érkezik. Megállítom; egy pillanatra frusztrál az egész. Aztán végigsöpör rajtam a felismerés, hogy ennyire ismersz, hogy tudtad... És ez az a pillanat, amikor lélekben is átadom a kontrollt (a testem ezt már korábban megtette): még ha nem is lesz az én játékom, akkor is jó kezekben vagyok. 

Aztán becsukom a szemem, csak hagyom, hogy vigyenek a szavaid, a mozdulataid és egy teljesen új világ nyílik meg. Az első néhány visszatartott orgazmus még frusztrál, de egyre kevésbé. Kezdek ráérezni a benne rejlő játékra. Minden egyes megállj! után érzékenyebbé válik a testem, elmerülök az érzésekben. 

Először egy hűvös fuvallatnak tűnik a derekamon, aztán az érzés hamarosan az egész testemet elborítja. A sokadik kör után már az is élvezetet okoz, ha összeér a bőrünk. És közben végig beszélsz hozzám, pontosan érzed, hol tartok, hogy vagyok.

"Tisztában vagy azzal, hogy most teljesen nálam van a kontroll?"

"Igen."

"Hogy használlak."

"Igeeen..."

"Hogy az enyém az orgazmusod is."

"Hmmm."

"Halljam! Különben abbahagyom."

"A tiéd az orgazmusom. Igen. Kérlek, a tiéd, csak ne hagyd abba! Ne, ne most ne, még ne, kérlek..."

Először még tudok válaszolni, aztán elhagynak a szavak. Elmerülök az érzésekben. Egyre sűrűbben jönnének az orgazmusok, de talán egyre könnyebben tudom megállítani is őket. Fogalmam sincs, mennyi ideje lehetünk benne, nem is érdekel. Csak a pillanat van, a következő hullám, a következő kör a spirálban, amit biztosan viszel egyre feljebb és feljebb. 

Lassítasz. Érzem, ahogy megfeszülsz bennem. Hallom a levegővételeden, hogy közel vagy te is. Egy pillanatra megállsz. "Várj még! - súgod a fülembe - Akkor mehetsz el, amikor beléd élvezek. Értetted?" "Igen, csak akkor." - nyögök fel. 

Ahogy néhány határozott mozdulat után belém lövellsz, átszakad a gát: elsöprő erővel robban ki az összegyűlt energia és szinte önkívületben élvezek. Sokáig tart, amíg rájövök, hogy a saját hangomat hallom... sikítok megállás nélkül. 

Még bennem vagy, de már csak figyelsz, tartasz... percekig.